berlin2

Csüt. és pénteken európai termékmenedzseri meeting volt. Poén volt találkozni a "többiekkel", meg -annak ellenére, h Mo. nem lenne tagja ennek a fórumnak- én így hallok/tudok mindenről, kicsit részese lehetek Európának. Ugyan pénteken a főnököm a sírba tett az ugráltatásával, stresszel(tet)ésével, idióta kérdéseivel, de legalább péntek du. másik meetingre kellett mennie, így leléphettem a síelésre :)   
 

Péntek
Du. 4kor volt a tali az irodával szemközti Netto parkolójában, innen indultunk Oberwiesenthalba, ami a cseh-német határon lévő miniatür síterep, kb 400 km-re délre Berlintől. Elég szar volt sötétben és esőben vezetni, de a társaság jó volt: Jorge jött velem meg Parham, J. perzsa haverja, és annak a "csaja", Miki, aki aznap érkezett Amerikából (kemény). Sajnos a síterep csak 1000 méter körüli magasságon van, és péntek este szakadt az eső, úh meggyőződésem volt, h nem lesz itt síelés. Mikor mindenki elfoglalta a szobákat, meg összeszedte magát elmentünk az előzőleg lefoglalt Kiwi étterembe, ahol jó kis hambikat nyomtunk. Én már odafelé körbeadtam a jó kis magyar pálinkámat: mindenki fintorgott, meg rosszul volt, de úgy kellett visszaszereznem az üveget, ami folyamatosan körbejárt, ha inni akartam... Ez megadta az este alaphangulatát, mire a kaja kijött már be volt mindenki állva. Az étterem után megpróbáltuk felkeresni a kisváros egyetlen szórakozóhelyét, a Kastel diszkót, de csak a kocsma része üzemelt, tele érdekes helyi arcokkal... Legjobb volt az egyik asztalnál ülő társaság, akik valahonnan Mekis kaját szereztek és azt ették, meg a csávó, aki némi apróért "szögelős" játékot játszat az emberrel. Egy fatuskót körülálltunk, mindenkinek volt egy nagy szöge, amit a kalapács keskenyebbik felével kellett beverni, és 1 körben mindenki csak 1-et üthetett. Ez néhány sör után nem olyan egyszerű, ez a játék...
Szombat
Reggel elég tiszta idő volt, de meleg is volt, így a tegnap esti eső után már tuti biztos voltam benne, hogy szar lesz a pálya. Elég sokan síeltek viszont, ami meg biztató volt. Béreltünk cuccokat (persze abban a kölcsönzőben, ahol a csaj bérelte a cuccát nem volt rám jó sícipő, úh egy másik boltban boldogultam hatalmas nyelvtudásommal), aztán vettünk egy 1 napos bérletet. A kezdők elmentek Skischuléba, mi meg fel a hegyre. Nagyon happy voltam, h végül mégsem maradt ki teljesen a síszezon :) És még a nap is kisütött! Nyomtuk egész nap ezerrel, még enni is csak nagyon rövid időre álltunk meg, most először még mentem volna, mikor a pályák bezártak (igaz, h a végén 1-2 körből kimaradtam, mert annyira jó fej voltam, h Jorgénak odaadtam a bérletemet, h ki tudja próbálni magát a "nagy" hegyen is, miután végeztek a skischuléval.
Síelés után bevertünk egy sört a pálya széli bárban, aztán felmentünk a szobába egy órát aludni - alig bírtuk összeszedni magunkat a vacsorához...
A Brauerei étterembe mentünk, ahol mindenki schnitzeleket rendelt, meg pörkölteket, én meg kirendeltem egy hatalmas csülköt - mindenki az én kajámra csorgatta a nyálát :)
Utána visszamentünk a "törzshelyünkre", a Kiwi bárba meginni egy koktélt, de már nem volt nagy hangulat, mert mindenki halálán volt. Viszont eszméletlen finom koktélt ittam, Aperol Fresch volt a neve, és -az Aperolon kívül- maracujalé, citromlé meg ananászszirup volt benne. A többiek még továbbmentek a Kastelbe, de nekem egy nap elég volt, zúztam a szobába. Jorgito még erősködött, h nézzünk meg egy Lostot, amiből az lett, h én néztem, ő meg húzta a lóbőrt...
Vasárnap
Kicsit szétszakadt a társaság, mert volt, aki a pálya, volt, aki a fáradtság vagy a félelelm miatt már nem akart síelni. Én be voltam sózva (akkor is, ha a pálya abból állt, h vastag jégen némi műhó), már csak azért is, mert kibéreltem a szerkómat vasárnapra is, és szerencsére volt, aki még jönni akart, Jorgét meg én beszéltem rá. Bár az idő nem volt olyan klassz (befelhősödött, és elkezdett szakadni a hó), azért 2 óra erejéig móka volt. Mikor visszavittem a cuccot a kölcsönzőbe megállapították, h milyen jó, h mindig mosolygok, meg milyen jól beszélek, és ennek ők hogy örülnek, mert ők nem beszélnek más nyelven. Naná, h mosolygok, mit csinál az ember, ha nem tud kommunikálni?!
Mondjuk valamit elgagyogtam velük, de Szászoszágban szászul beszélnek, nem németül... Szombat este az étteremben német fordítás volt a kaják neve alatt!
Viszont szombaton a csákányos felvonón összekerültem egy német emberrel, aki azonnal elkezdett hozzám beszélni. Mondtam neki, h sajnos én nem nagyon beszélek, de ez őt nem zavarta. Aztán én megértettem őt, ő megértett engem, sőt mondta, h mit akarok, tök jól beszélek, szóval nagy sikerélmény volt :)
Hazafelé kiraktam Parhamékat a kocsiból, mert Görlitz felé kellett kanyarodnom, h felkapjam Öcsikét. Jorge velem jött, de így az út kb 1,5 órával hosszabb volt, szerintem megbánta... :)
Viszont az tökre meglepett, h Oberwiesenthalban úgy váltunk el, hogy akkor Berlinben találkozzunk, és vacsorázzunk együtt. Mi már csak a végére értünk oda, de azért poén volt. Viszont a libanoni kaja nem győzött meg... 
 

Képek: http://indafoto.hu/cpiros/oberwiesenthal