berlin2

Mindjárt éjfél. 15 perc múlva elmondhatom, hogy ma reggel indulok haza. Hát nem durva? Nem akarooooook! De azért jó lesz találkozni :)

A hétvége elég sűrű volt, péntek este shoppingoltam, elsősorban szuveníreket, meg akartam venni egy kis automata takarító robotot, amilyenje Ivannak van (és Ralfnak hívja :) de nem találtam... azért egy-két jó kis póló meg egy csodás fehér gatyó rám ugrotta a Tally Weijlben... kár, hogy ezt a shopping mallt csak most fedeztem fel az Alexanderplatzon, ez eddig a legjobb, amit itt találtam. Kinéztem egy marha jó Tommy Hilfiger szandit is, de nem volt nekik 39-esben. Az eladó csak nézett, mikor tévedésből 93-as méretet mondtam... :)

Szombaton megint shoppingoltam, ezúttal a német tanárnőnek vettem meg A gyertyák csonkig égneket németül a Magyarország útikönyv mellé. Meg bementem a Ritter Sport üzletbe is, ahol sját íze szerint készíttethet az ember csokit magának :) Csináltattam is egyet ajándékba.
Aztán mire hazaértem indulhattam is el, Parham szervezett vmit, amire én azt hittem, h búcsúbuli féle, de csak az ő barátaival elmentünk szushizni (persze megint csak szétdobtuk a végösszeget, ami azt jelenti, hogy jól megszponzoráltam azokat, akik desszertet is ettek és/vagy megittak 10 japán sört...), aztán felmentünk az egyik sráchoz inni, majd -már csak 4en- továbbmentünk vmi reggae-s helyre. alapvetően azért, h az ötletgazda szívhasson... szóval 3kor elegem lett és leléptem. Kicsit csalódtam, jobb lett volna, ha magamnak szerveztem volna vmit. Jorge haverom már a buliba nem is jött velünk.
Vasárnap pakolásztam dobozokba, majd elmentem Dahlembe megnézni a múzeum komplexumot. Maga az épület nagyon ronda, de a világ minden tájáról van kiállítás. Én az ázsiai cuccok miatt mentem, és a japán szaké meg tea potok, és a színházi jelmezek nagyon tetszettek is, de sajnos fali tekercsek nem voltak régiek, csak a 20. századból valók, és főleg kínaiak, pedig én főleg a metszetek miatt mentem.
5-re elmentem edzésre, ahol sajnos a tulaj, Kathi nem volt ott, h elbúcsúzzak, de az edző, akihez legtöbbször jártam, Marnie tartotta az órát, és a végén odamentem hozzá. Németül mondtam el neki, h már nem tudok jönni többet mert vissza kell mennem, és sajnos nincs lehetőségem maradni, és nagyon jól éreztem magam az órákon, de ne nem tudom, fogta-e az üzenetet, mert kész volt, hogy én milyen jól beszélek németül, mióta is vagyok itt? Sztem azt hitte, h én egy mukkot nem értek abból, amit ő németül magyaráz az órán, és most meglepődött, h val. értettem... De nagyon kedves volt, már az a gyanakvásféle, amit eleinte éreztem nem volt benne.
(Na, most h ezt leírtam gyorsan felhívtam Kathit is, h elköszönjek, olyan cuki volt! :)
Este Jorgéval volt a búcsúvacsink, egy hangulatos német helyre mentünk, de sajna a kaja nem volt nagy szám. Adtam neki egy fehér meg egy vörösbort, meg egy Pick szalámit, vagy nem volt annyira elhűlve, vagy épphogy meghatódott, azért nem nagyon reagált, nem tudom, mindenesetre gyorsan elrakta és kész. De azért mikor a villamosmegállóban elbúcsúztunk nekem nagyon rossz volt, ő felszállt, én meg hazasétáltam gyalog, és végig pityeregtem...


 

Még 10 napig lakok itt. Nagyon durva. Nem akarok haza menni!!!!!!! :((((((((((

Ma reggel ismét besétáltam a cégbe, és menet közben azon gondolkoztam, hogy én itt lakom. Tegnap este nem kellett megnéznem a térképet, hogy hol van a szórakozóhely, meg hogy hogy kell odamenni, tudtam fejből. Igaz, egy szakaszon nem járt a metró - megtaláltam a pótlóbuszt, és szépen felszálltam rá, majd a végállomásnál nem szálltam vissza a metróra, mert tudtam, h csak 1 megálló, azt már lesétálom... Edzésre, boltba, a repterekre GPS nélkül járok kocsival. De azt már nem tudom, h otthon hogy kell bemenni dolgozni... 

Reggel azzal a furcsa gondolattal ébredtem, h el kellene menni templomba. Erre megnyitom itt bent a Harmóniakártyámat, és mi a napi szimbólumom? A templom... Na, mondom, ez nem lehet véletlen, úh meló után fogtam magam, és elmentem a céghez második legközelebbi templomba (a legközelebbi itt van a céggel szemben, ha kinézek az ablakon azt látom, de az nem volt nyitva).

Aztán haza, hunyni egyet, majd nagy nehezen összeszedtem magam, és elburcsáztam a havi aktuális Internations Partyba, a Maxim nevű szórakozóhelyre. Vicces volt, h az első percben belebotlottam Udoba, a német srácba akivel múltkor órákig csevegtünk. Aztán megérkezett Jorge és Parham is, de nem voltak nagy party hangulatban, elég hamar leléceltek. Sajnos ott volt Joseph, az olasz srác is, aki eddig 5 üzenetet hagyott a rögzítőmön... de hát olasz, ő is csak röhögött :)
Én kb kettőig roptam, újabb rajongókat szerezve, sajnos egy görög kicsit túlzásba vitte a rajongást úh előle menekülve léptem le 2-kor.
 

Katika kiröpült hozzám, és hála a jó társaságnak és a szuper tavaszi időnek nagyon kellemes hétvégét töltöttünk el :)
Péntek este egy tipikus berlini étterembe mentünk Schweinshaxét enni, és -nem fogjátok elhinni- már a bárpultnál a tegnap esti faszival futottam össze... akinek egész nap nem válaszoltam semmilyen hívására... Ennyire nem lehet kicsi a világ!!!!
Szombaton kimentünk Potsdamba, ahol megnéztük a Cecilienhofot belülről is (az idegenvezető a végén odajött hozzánk, és közölte, h az apukája magyar, ennek ellenére egy szót sem tudott magyarul, no comment...), úh kicsit elcsevegtünk vele. Aztán a kastély(ok) kertjében sétáltunk egy jó nagyot, aztán a belvárosban kávéztunk, végre kint ülve, napozva! Majd könyveket vettünk, aztán hazafelé az autópályán még megcsodáltuk a szuperholdat :)
Este a Mirchi nevű szingapúri étterembe mentünk kajálni, nekem nagyon tetszett a berendezés, meg a kaja is, csak baromi csípős volt. Utána körülnéztünk a Zapatában, vagy más néven a Tachelesben, ahol az udvarban meg a hihetetlen rémálomszerű romos épületben mindenféle művészek alkotnak meg állítanak ki. Katával olyan helyekre is be mertünk menni, ahova még az Öcsivel sem...többek között az udvarban felmásztunk egy ingatag falépcsőn egy galériába, ahol neon színekben világító 3d-s képek és egyéb műalkotások voltak, nekem nagyon tetszettek. Az udvarban bementünk egy vas-szobrokat készítő kovácsmester műhelyébe is, aki épp ott hegesztett, és -szinte meseszerű- még sántított is, csak h a Héphaisztoszi kép tökéletes legyen. Az épületben találtunk egy kocsmát, ahová -nem értettük meg, miért- még belépődíjat is szedtek, pedig nem volt nagy szám. Kicsit üldögéltünk a füstben a többi külföldivel, aztán továbbálltunk. Még feljebb egy belorusz festő kiállítása volt, nekem nagyon tetszettek a hatalmas, telerajzolt, perspektivikus képei, vettem is egy reprót, és míg kiválasztottam Kata vmi albumot nézegetett, amiben a művész fényképe is benne volt. Felnéztem, és láttam, h ott ül a pénztárnál... és dedikálta nekem a reprót, mikor megvettem :)
Jó későn értünk haza, ezzel szemben korán felkeltünk, kezd akuttá válni az alváshiányom... Kerestünk egy reggelizős-bruncholós helyet, ami a Savignyplatz környékén nem is tűnt olyan egyszerűnek, míg rá nem akadtunk a 12 Apostolra (ez nem AZ a 12 Apostol, ami az S-Bahn alatt van, hanem annak a "testvére"), és ebben még sosem voltam. 18 euróért csodálatos mediterrán brunchot kaptunk, nem csoda, h dugig volt a hely... Oda még vissza kell menni!
 

Képek:

indafoto.hu/cpiros/berlini_hetvege_kataval

Noha a hétvégén azt hittem, hogy én soha többet nem iszom, és soha többet nem partizom, ez csütörtökre elmúlt... Jorgéval Wasabiztunk, aki valamilyen rejtélyes oknál fogva nem tudott róla, h a többiek is mentek valahova (illetve Szent Patrik napja volt, és ír kocsmába akartunk menni, de szóltak, h persze annyian vannak h nem lehet bejutni...ezért egy spanyol tapas étterembe mentek). Szusizás után felcsatlakoztunk a többiekhez egy pohár bor erejéig, és a társaságban megismerkedtem egy Brenda nevű szőke holland lánnyal, akivel az 5. emeletről látásból már ismertük egymást. Fura, mikor azt érzi az ember, h valakinek szimpatikus. Aztán a többiek hazamentek, nekünk meg benne volt a boogie a lábunkban, és két sráccal együtt elmentünk a Felix nevű dizsibe. Körben fent van a bárpult, kicsit gang-szerűen, ahonnan lenézve lehet a parketten táncolókat nézni. Rendeltünk egy koktélt, aztán olyan jó zene volt, h Brenda hamar bedobta, h menjünk le, és bár a fiúk is rábólintottak végül nem jöttek. Ez persze minket nem zavart, jó kis partiarc ez a csaj, elég laza, és tud is táncolni :) Aztán már az első percben láttam a hátamon lévő szememmel, h két német kinézett minket magának, sőt azt is láttam, mi a leosztás... Aztán hamarosan oda is jöttek, táncoltunk, meg vettek nekünk koktélt, aztán táncoltunk... Mire a mi fiaink letaláltak a parkettre már oda se mertek jönni, féltek, h zavarnak. Az "én csávóm", Sebastian elsőre azt adta elő, h ő amerikai, és mindezt olyan német akcentussal mondta, hogy nem is értettem, kit néz hülyének... aztán azért bevallotta, h csak egyetemre járt oda, most meg Kínában él 3 éve.
Aztán egyre nyilvánvalóbbá vált, h két srác továbbgondolta ezt a dolgot, és mindenáron a hoteljükbe szerettek volna minket elvinni (persze csak a bárba, stb. stb.) úgyhogy összenéztünk Brendával, és bólintottunk, hogy kocc. A slusszpoén az volt, hogy ő is ugyanott lakik, ahol én, csak a másik épületben :) Úgyhogy együtt taxiztunk haza. Pénteken meg lementem hozzá az irodájába, h kicsit még feelingeljünk a bulin :) Jót röhögtünk az előző estén :)

Öcsikével zseniális bulit nyomtunk a hétvégén. Pénteken meló után megindultunk Hamburgba, ahová -a kezdeti dugó ellenére- 2,5 óra alatt felértünk. A hotelhez közel találtunk parkolót, úh hamar befészkeltük magunkat. A szoba teljesen rendben volt, 3 csillagnak megfelelő, bár elég fura volt, h a recepció alatt volt, kicsit Harry Potteres módon a lépcső alatt, de még inkább a parketta alatt, ami sajnos elég nyikorgós volt, illetve a belső udvar szintje alatt. Ez utóbbiból adódott, h kicsit sötét volt, de legalább ki lehetett lépni egy erkélyajtón (és benézni a szomszéd szobába), és elszívni egy cigit (mármint Öcsinek). De hát mivel csak aludni mentünk mindegy volt. Már jó éhesek voltunk, úh lecsapattuk a sétatávolságban lévő Reeperbahnra, ami a "soho" : először kicsit ijesztő is volt, hozzá kellett szokni a csövesek-kurvák-rendőrök egyvelegéhez, a rengeteg sexshophoz, sexkinohoz, alja kocsmákhoz... Aztán már nem is csodálkozol rajta, hogy a bankautomata felirata egy rúdon táncoló lány képe. Jól lejártuk a lábunkat, mire -már halálosan kiéhezve, kifáradva- újra megtaláltuk a helyet, amit kinéztem; egy kalózhajóra hajazó bejáratú kocsmát. Sajna itt német slágerzene ment, mondjuk érdekes tanulmány volt látni a német mulatósra csörgő helyieket. Megkóstoltuk a helyi specialitásokat is, az én esetemben ez egy serpenyős haltál volt, őrületesen mustáros szósszal, az Öcsi meg vmi halásztálat rendelt, ami darált sülthúsból, 1 szelet heringből és egy tükörtojásból állt... nem volt túl meggyőző. Viszont ittam hozzá vmi Korn nevű szeszt, az jó volt.
Szombaton ragyogó időnk volt, jól bereggeliztünk, aztán megindultunk várost nézni. először a városházához mentünk, aztán elsétáltunk a Binnen- és Aussenalsterhez, ami lényegében egy csatorna, ami "belóg" a belvárosba. Vannak kisebb csatornák is, ettől a város egy részének kicsit Velence-feelingje van. Kitaláltuk, h felszállunk a következő hajóra, ami körbevisz a tóvá kiszélesedő Alsteren, és körben a gazdagok (Dr. Oetker, Schwarzkopf, Braun) villái vannak, saját kis stégekkel. Az egyikben forgatták pl. a Guldenburgok örökségét is :) Aztán kiülütnk sörözni az egyik "beach barba", ahol muszáj volt inni egy alstert (itt így hívják a radlert) :) Öcsi már rám szólt, h mozduljunk, mert még semmi városnézés és lábunkatlejárás nem volt, csak itt ülünk és élvezkedünk. Ehhez persze az kellett, h 15 fok és napsütés legyen - szinte hihetetlen volt, én a legrosszabbra voltam elkészülve a mindig szar idős Hamburgban.
Ezután a belvároson át elsétáltunk a Mihály templomhoz, majd a Nikolai templomhoz, amit teljesen lebombáztak, de a torony megmaradt, és oda fel is lehetett menni egy lifttel körülnézni. Aztán elmentünk a Speicherstadtba, ami a régi raktárépületek együttese a kikötő mellett. Ma itt vannak legdrágább lakások, meg van 1-2 fancy étterem is. 
Ekkor már kopogott a szemünk az éhségtől, ezért visszasétáltunk a kikötőbe, de sajnos nem agyaztuk, h a sétány több szintes, és h alattunk vannak a jó kis éttermek, ezért végül egy gagyi büfében ettünk egy sniclit, majd hazamentünk hunyni egyet az estére tervezett pub-crawling előtt. Persze k. nehéz volt újra elindulni a hotelből, de muszáj volt... Előző este én kinéztem az egyik bárt (Hörsaal), ami kívülről tetszett, így ott indítottunk, egy kis koktéllal. Aztán megvertünk pár embert csocsóban, köztük olyanokat is, akik piában akartak fogadni, így nyertünk egy sört, valaki meg csak úgy meghívott egy vodkára. Közben kiderült, h a helyen vmi legénybúcsú készülődik (csak épp a vőlegény nélkül, aki beteg lett), és valahogy azonnal barátkozni kezdtek a résztvevők velem és az Öcsivel is :) Közben a dj marha jó számokat rakott be, úh táncoltunk is, és hát mondanom sem kell mint afféle legénybúcsú tele volt magas, helyes német faszikkal... Akik aztán továbbálltak, de addigra a csocsóban szerzett új ismerőseink már úgyis lefoglaltak minket :) Kiadták a jelszót, h menjünk tovább, így 3 pasival együtt továbbálltunk, egy rettenetesen német, legalja kocsmába. Itt csak német slágerek szóltak, amiknek így megtanultuk a szövegét, és Himbeerschusst meg Mad Dogot ittunk, nem keveset. A srácok táncoltak, énekeltek velünk, és a saját vendégeiknek tekintettek minket :) Az egyikük (mint később kiderült Lennart) teljesen beleszeretett az Öcsibe, kicsit féltékeny is voltam :D
Aztán innen is továbbálltunk a Quer nevű dizsibe, útközben még összeszedve néhány arcot. Tök jó volt a zene, jó volt a banda, és ittunk tovább, mint a gödény, ezúttal már Jaegert meg sört. Utólag jöttem rá másnap, miközben soha ilyen rosszul nem voltam még a piától, hogy amikor a fiúk ittak, akkor ittam én is... derekasan álltam a sarat, ennek következtében vasárnap reggel azt hittem, meghalok. 5-re értünk haza, és 10kor fel kellett kelni, bár én addigra már több kör hányáson túl voltam, el se tudtam képzelni, hogy fogom a vasárnapot túlélni.
Aztán -ami kötelező Hamburgban- ettünk egy hamburgert reggelire (ez délben volt) a Fischmarkton. A piacot természetesen lecsúsztuk, igaza volt Lennartnak, hogy a buliból egyenesen kell odamenni...
Szóval a fél liter kóla meg a fél hambi tett kicsit egyenesbe, ekkor kicsit létrejöttem újra. Muszáj is volt, mert mentünk az Oroszlánkirály musicalt megnézni kettőtől. Vicces volt, h a színház az Elba túlpartján van, és hajóval visznek át.
Az előadás tök jó volt, főleg a zene, a kórus, a jelmezek meg a díszletek, csak kicsit megsültünk a színházban. Aztán visszaérve sétáltunk a kikötőben, ettünk egy fish'n'chipset, majd megnéztük a tengeralattjárót, ami a kikötő mellett vízre van téve és múzeumként működik. Volt vagy este fél 8, mire visszaindultunk Berlinbe, hulla fáradtan, de azt hiszem amit ebből a városból ki lehet hozni 2 nap alatt, azt mi kihoztuk belőle...

:))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))
   
 
 

Nem volt nagyon jó hét, mert kicsit összekülönböztem a főnökömmel. Rástresszelt arra, h nincs rajta minden emailen, nem tudja mi történik, ezért azt hiszi, h semmi... Hol is láttam már ilyet?
Kedd este a Tauro nevű spanyol étteremben voltam Jorgéval, miközben jól megbüntiztek a rendőrök. Persze tudtam, h szabálytalanul parkolok... viszont itt értelmes módon csak 10 euro a bünti. A paella legalább finom volt, máskülönben viszont most nem éreztem olyan jól magam, minden bajom volt, többek közt h megjött. Viszont a német tanárom azt mondta, h máris hiányol, meg h én vagyok az egyik kedvenc tanítványa, akit öröm tanítani :)))) Legalább ennyi sikerélmény. Amúgy a kollégák is tök jó fejek voltak, mind az én pártomra álltak, mikor látták, h elszomorít Milana feedbackje.
Szerda este megint elcsesztem vagy 2 órát a Dusmannban, hihetetlen, mekkora ez a könyvesbolt, és éjfélig nyitva van. Vettem német hangoskönyveket, meg egy Mo. útikönyvet a tanáromnak búcsúajándék gyanánt.
Csüt. este már feljött Öcsike Görlitzből, h este együtt programozzunk. El akartam vinni kocsmázni, de rájöttem, h jegyem van a Filharmonikusokra... viszont csak 1. Azért odamentünk, és szerencsére egész normális áron kaptunk még egyet, így bár nem együtt ültünk mindketten meghallgattuk mit mozizott Bruckner. Utána már csak egy sörre volt időnk, viszont az nagyon jó volt: Berliner Weisse-t ittam Himbeer Schussal, ami azt jelenti, h vmi baromi édes málnalikőrt beleöntöttek a sörömbe, ami ettől rossz szagú keserű italból fincsi üdítővé vált :) 
 

Jesszus, de el vagyok maradva... De mostanában nem volt túl sok időm írogatni, mivel realizáltam, h egy hónapig nincs a főnököm (kórházban van az anorexiájával, nagyon durva) ezért nincs, aki csinálja otthon a feladataimat (illetve Beja meg Moncsi igen, de a Visanne dolgaiba pl. nem voltak annyira beavatva) ráadásul mikor hazamegyek 3 héttel később már sales meeting lesz ezért el kell kezdenem párhuzamosan dolgozni az otthoni dolgaimon is.

Mindenesetre ennek a hétnek a legviccesebb (am Witzigsten) eseménye az volt, hogy kedd este elmentünk Jorgéval inni. Vacsorának indult, el is mentünk a Cotto e Crudoba (alias Matteo, alias "Sigrid's kitchen"), ami egy jó kis olasz étterem, bár a berendezés nekem nem 100%, a rusztikusabbat jobban kedvelem. Viszont nincs étlap, egy nagy táblára van krétával felírva a napi kínálat, azt viszik oda az asztalhoz, és mikor a desszerthez érsz csak megfordítják neked a táblát. Már az előétellel jól laktunk, csodálatos tál volt felvágottakkal, olajbogyókkal... de azért én még vmi rákos linguinit benyomtam :) Közben szépen megittunk egy üveg Nero D'Avolat, ahogy kell. Hiszen ezért jöttünk :) Március 1 volt, volt mire inni...
Aztán átmentünk a Zu mir oder zu dirbe inni egy valamit (ez az én esetemben mindig Aperol Spritz a végén :), meg elszívni egy cigit. Aztán egy másik helyre, majd egy másik helyre... A Club 55-re meg a Scotch and Sofa-ra még emlékszem... mindenhol ezt az elvet követtük: 1 pia és 1 cigi... Vidám kis pub-crawling este lett... :)) Hajnali 3kor leintettem egy taxit, bár Jorge még győzködött, hogy ne. Hazáig folyamatosan nyomtam németül a taxisofőrnek (a rosszmájú Jorge szerint csak azt gondolom, h folyamatosan jól nyomtam), aki annyira kemény arc volt (persze török), hogy hátrafordult és felkapcsolta a kocsiban a belső világítás, h megnézzen magának - kétszer!
Másnap reggel 9-től 2 órás németórám volt, azt hittem meg fogok halni, de elég szórakoztató voltam, szerintem még bent voltam :) Mondtam is a tanárnak, h elsem hinné, 5 pezsgő-koktél után milyen jól beszélek németül :D
Mindezek után éppcsak túléltem a napot, mentem mutteromékért a reptérre. Egy barátnőjével érkezett, vasárnapig. Leszámítva, h a kanapén aludtam, és h elszoktam tőle, h esti puszit kapjak elég szórakoztató társaság voltak. Már első este, mikor hazaértünk a Trattoria Toscanabol megvolt a legnagyobb röhögés, mikor Márti beszállt a liftbe és megindult felfelé anélkül, h tudta volna melyik emeleten lakom... Felment a 8-ra, mi meg anyámmal nem tudtunk megszólalni a röhögéstől.
Csüt. este Ivannal négyesben a Friedrichstadt Palastba mentünk revü műsort nézni. Elég jó produkciók voltak, és kihasználták rendesen Európa legnagyobb színházi színpadának lehetőségeit. Többször is pl. medencét csináltak a színpad elejéből, amiben a csajok táncoltak, vagy gumiszőnyeg került a színpadba valahogy beépítve. Yma, a főszereplő lány meg egy transzvesztita volt, aki tök jól énekelt és marha jó ruhái voltak. 
Pénteken meló után csatlakoztam megint a városban mászkáló csajokhoz, és felmentem velük a Fernsehturmba. Sajna megint besötétedett közben, úgy látszik világosban már nem lesz ez meg nekem... 
Szombaton kimentünk Potsdamba, ami nagyon szép volt. Egész héten tűzött a nap, nagy mázlija volt anyáméknak, sajnos szombaton csak délutánra sütött ki, de. elég hideg volt. Megnéztük mindkét Sanssouci kastélyt, a régi malmot, aztán átmentünk a cecilienhofba, ahol a potsdami békeszerződést aláírták (sajnos ez már addigra bezárt, de kívülről is nagyon klassz) majd a holland negyedben vacsiztunk. Mindenki nyom nélkül elpusztította a sültes tálat, marha finom volt. Ezeken felül este még prosciutto-melonéval, fagyival és rágcsákkal traktáltam anyuékat, mindent mindig szépen el is fogyasztottak...
Vasárnap de. még rábeszéltem őket, h keljünk fel korán (és ezt én találtam ki!), és menjünk ki a bolhapiacra. Kicsit győzködni kellett őket, mert 2kor indult a gépük és idő-parában voltak, de így is 1,5 órát tudtunk nézelődni, tök jó volt. Mind3an vettünk egy ugyanolyan nyakláncot óra medállal, meg én vettem egy szalmatáskát is, olyan tengerészkékben, ami most tökre divat. Kérdeztem az árust, mennyibe kerül, erre visszakérdezett, h mennyit adok érte... végül 4 eur-ért vettem meg :)
Délután, miután a csajok elmentek kicsit napoztam egy parkban, és -hosszú idő után először- elmentem végre edzésre. 
 

Nemtom miért, de kicsit depis voltam a hétvégén. Val. attól, hogy Ivan és Jorge is távol volt, és bár a többi cimbimmel mentünk vacsizni meg minden valahogy nem volt igazán hangulatom a társasághoz, miközben napközben meg egyedül éreztem magam. Mondjuk péntek este jó volt, mert többeket először láttam a síelés óta, és volt miről beszélgetni, de szombat este nem volt kedvem a török csajjal ringbe szállni, hogy szóhoz jussak egyáltalán (be nem áll a szája), pedig csak négyen voltunk.
Szombaton napközben felfedeztem a Mitte Meer nevű boltot, ahol csupa olasz meg spanyol kajákat: borokat, szárított paradicsomot, olívaolajat, szalámikat, sajtokat, és rengeteg friss, üveges meg mélyhűtött tengeri herkentyűt lehet kapni, és tök közel van hozzám. Aztán kicsit sétáltam a Tiergartenben, ahol bár a csónakázótó totál be van fagyva és koriztak rajta, a régen kinézett kávézóban végre kint ülve ittam egy finom tejeskávét meg ettem egy almásrétest. Aztán a Zoologischer Gartenhez érve beszippantottak a boltok, úh megint elb...m egy csomó időt meg pénzt...
Este egy új ázsiai étteremben kajáltunk a Hakeschen Markton  (Wokalicious), nagyon procc volt meg trendy, és a meglepően olcsó árakhoz később meglepően miniatűr adagok párosultak, végeredményben 2 főétellel lakott jól az ember. Utána a többiek egy születésnapi buliba voltak hivatalosak, ahová persze mentem velük én is, noha én nem voltam meghívva. A közelben lakott a házigazda (bárki is volt az, mert ketten tartották a szülinapjukat, nem tudom, melyikük lakott ott), a 2. szinten a terasz a tévétoronyra nézett. Kiderült, hogy kollégákhoz megyünk, így a vendégek közül meglepetésszerűen többet is ismertem, a legnagyobb meglepetés az volt, mikor a francia kollégám, Jerome is megjelent. Karaoke party volt, amit azt hittem, h nem szeretek, ehhez képest hajnali 3-ig maradtam... Persze énekelni meg szeretek :) Az egyik ír kollégámról, aki előadónk volt a múlt heti meetingen kiderült, h tök jó hangja van, saját együttese is van. Mikor megjött a másik, a francia kollégám rögtön azt kérdeztem tőle, mit énekelünk, úgyhogy előadtunk egy Greenday duettet, és mondhatom jó választásnak bizonyult a szám :) Aztán mikor már elég vörösbort megittunk Jerome végre meg merte kérdezni, hogy mi van köztünk Ivannal, annyira vicces volt! Mondtam neki, h semmi, erre közölte,  h nem hiszi el, mert annyira nyilvánvaló.
Következő hétfőn elég sokat poénkodtunk ezen az estén. Amúgy is érzem rajta, h egyre barátságosabb, a héten egyszer-kétszer együtt is kajáltunk kettesben, és a meló tekintetében is egyre őszintébb, kár, h ehhez is ennyi idő kellett, h már megyek haza.
Vasárnap hajnalban még megnéztem 2 Lostot, így egész nap cvíder voltam. Ahelyett, h edzésre mentem volna a Philharmonie-ba mentem a szimfónikusok koncertjére. Persze két kurva drága jegyem volt, és egyedül mentem... de valahogy nem tudtam, kit hívhatnék el, szóval nem volt olyan jó. Hazafelé megnéztem végre az itteni Wasabit, egy szutyok kis büfé az egész, de hazavittem a szusit, és marha jó volt, ráadásul -talán a hely szutyokságából adódóan- elég jó árban volt.
Este végre telefonvégre kaptam Anettet meg Penkéket, ami jelentősen javított a lényegében vasárnap estig szar hangulatomon.

Hétfő
Nem elég, h a reptérről 10.10-re értem az irodába, este 5kor már le is léptem, mert fodrászhoz mentem. Szerencsére a szalonban, amit kinéztem találtak egy tök helyes csajt, aki beszélt angolul, így nem kellett németül elmagyaráznom, mit szeretnék :)
Számítottam rá, h itt jóval drágább lesz, mint otthon, és így is lett: 100 euro volt, pedig csak a tövét festette a csaj, +melír+kicsit vágott belőle. Mindegy, nem volt választásom, mivel otthon erre már nem volt időm, viszont az ősz hajaim egyre inkább kezdtek előtűnni.
Mivel az előző hétvége eredményeképp eléggé meg voltam fáradva utána haza akartam húzni, de közben bejelentkezett a portugál üzletág igazgató (a változatosság kedvéért Jorje), h ő már itt van Berlinben (kedd déltől giga maratoni meetingünk volt csüt estig), nem iszunk-e meg valamit. Így lett, h odarendeltem a hozzám közel lévő francia étterembe, amit a francia kollégám ajánlott (állítása szerint minden alapanyagot Franciao.ból szállítanak reggelente repülőn egy külön konténerben) és jól meghivattam magam :) Pezsgőt ittunk a rákos risotto mellé :)
Kedd-Csüt
2 meeting egymás után, a másodikat, amin 29 üzletág igazgató vett részt én szerveztem az asszisztenssel, és a főnököm sírba tett vele. Még a meeting alatt is minden hülyeséggel ugráltatott, 8 év után sikerült leküzdenem magam újra az asszisztens szintje alá... Viszont az poén volt, h a saját főnökömnek is én voltam a "házigazdája", +megismertem újabbakat is, pl. vicces volt, ahogy a "sors" a horvát főnök mellé sodort egyik ebédnél, aki már régen kinézett magának, na most alkalmat kapott csatlakozni a fan clubhoz ;)
Kedd este a Bond nevű étterembe mentünk a Savignyplatzon, amiben a Savignyplatz része volt jó. Na jó, meg h Ivan mellett ültem, közben megjött Guillaume, a francia marketing menedzser, aki kicsit tud magyarul, mert élt ott, vele szeretek poénkodni, irigylem ezt a két, egyívású majmot, akik régóta a cégnél vannak, ismerik egymást, együtt mulattak a meetingeken, és párhuzamosan lépdelnek fel a ranglétrán. Ezúttal a szőke-bögyös-ostoba asszisztensünket szívatták :)
Szerda este a Cassambalis nevű helyre mentünk, ami elég hangulatos;görög a tulaj, de Ivan talált egy olasz pincért, a lengyel csóka meg egy lengyelt. Mivel olyan jó fej vagyok, h meg akartam kímélni az asszisztenst attól, h egész du. a meetingen üljön pusztán azért, h este elkísérje a csoportot az étterembe felajánlottam, h leszek én az idegenvezető. Jött is utánam szépen a 30 üzletágigazgató, be voltam szarva, h nehogy megsétáltassam őket a -10 fokos jeges szélben...
A legjobb a rizottón kívül a helyezkedésünk volt: a főnökömmel együtt beültünk Ivan, a holland marketing menedzser meg a lengyel termékmenedzser közé, akik elég szórakoztató bagázs. Markkal, a holland csókával már régi jó ismerősökként kezeljük egymást, mivel 2 hete találkoztunk utoljára az előző meetingen, és akkor is ittunk meg cigiztünk :) Poén "belsős" dolgokat kérdezni, miszerint milyen volt legutóbb a síelésed Au.ban, megdöglött-e a papagáj, amit kocsival vittél Belgrádig, meg ilyenek. A vacsora után mi még akartunk kocsmázni, végül Ivant sikerült rávenni, és lementünk az Europa Center aljában lévő ír kocsmába, ahol élő zenére énekeltünk, táncoltunk és whiskey-ztünk :) Nekem nagyon kellett ez a lazítás, mert fullra fostam az utolsó, csütörtöki naptól, amikor a wörksopok voltak, mert főleg azokért voltam én felelős, h minden rendben legyen. 
Végül aztán nem volt olyan sok a rohangálás, mint amire számítottam, simán ment minden, de estére olyan fáradt voltam, mint az állat, még pénteken is alig tudtam beszélni...

Péntek
Péntek este a Trattoria Toscanaban vacsiztunk a bandával. Parham írt csüt.ön, hogy ki jön az Internations buliba, és senki nem válaszolt, aztán pénteken erre a listára írtam, h mi a terv a hétvégére, ami miatt Parham 3 napig csesztetett, h az ő listáját volt pofám használni, amire basztam egy nappal előtte válaszolni... A tészta közepesen volt jó, de a meleg kenyér előétel meg a vörösbor nagyon klassz volt, meg a hely hangulata is.

 
 

 

Hát ez a hétvége rettenetesen vicces volt. Örültem, mint majom a farkának, h megyek haza, és megyek az erdőbe azokkal a cimbijeimmel, akikkel egy évben egyszer, Hosszúvölgyben találkozom. Továbbá örültem, mint majom a farkának, h nincs a főnököm du., mert a gépem 14.40-kor indult Schönefeldről, és hogy már du. 4-re otthon leszek! ehhez képest -életemben először- sikerült lekésnem a gépet... Eleve később indultam az irodából, mint kellett volna, mert az energiavámpír főnököm szóval tartott a telefonban, aztán rájöttem, h otthon hagytam az útlevelemet, ezért hazarohantam, majd -a két bőrönddel- rohantam a pályaudvarra, ahol az orrom előtt ment el a vonat, és 20 p múlva jött a következő, így összességében 20+20+20=60 percet csúsztam. A vonattól rohantam a -3 fokban, leizzadva, levegő után kapkodva a check-inhez, és 14.10-kor, fél órával az indulás előtt már nem engedtek fel...
Felhívtam Moncsit, a problémamegoldó embert, aki foglalt nekem az esti malévra jegyet,így legalább együtt utaztam Catalinnal, aki a román kollégám és férfi, ráadásul Fazék haverom meg annyira jó fej volt, h megvárt Pesten, és kijött értem Ferihegyre 10-re. Így 00.20-ra értünk le Hosszúvölgybe a házhoz, akkor kezdtünk partizni, ami azt jelenti, h kétszer partiztunk szombaton: egyszer hajnali egytől ötig, egyszer meg este tíztől vasárnap reggelig :)
Szombat este sokáig csak álltunk a konyhában egy körben, és pingpongoztunk a poénokkal. Miért van az, h ezekkel az emberekkel én mindig annyira jókat tudok röhögni? Utoljára ált. iskolában volt olyan a társaságom, h fájt a hasam a nevetéstől.
Az idei poénkodás tárgya az indiai munkaválallók voltak, meg hogy Sásék mentek undorodni a kocsonyafesztiválra. Plusz feature volt idén, hogy már víz sem volt a házban, így (szorongatott helyzetem- feltaláltam, amit már évekkel ezelőtt kellett volna: h vegyünk műanyag tányérokat meg evőeszközöket, h ne kelljen mosogatni. Így azért jelentős erőfeszítéstől kíméltem meg magam. Az idei poénkodás tárgya volt az is, hogy (mivel minden évben én voltam az egyetlen, aki lefürdött) most mi lesz velem, hogy fogok fürdeni, és h majd biztos viszek 60 l vizet magammal. Természetesen sehogy nem fürödtem, ami egy 3 hetes mongóliai lovastúra után igazán nem volt megerőltető, ellenben nagyon élveztem, hogy a kerti kerekeskútból húztuk fel a vizet. Ezen kívül lelkesen hordtam be a tűzifát a házba, és mivel tök havas volt kidolgoztam a kiszárításának módszerét :) Új feature volt az is, hogy a kis szobában lévő kályhába nem lehetett befűteni, így éjjel rettenetes hidegben aludtunk, még szerencse, h -idén először- elvittem a hálózsákomat is.
Vasárnap délre visszatértünk Pestre, de nem volt sok időm, h a bűzből meg mocsokból kivakarjam magam, mert mentünk a wasabiba apu szülinapját ünnepelni. Aztán este Zuzu, tökéletes 2 nap volt! :))))
Hétfőn reggel nagyon rajta voltam, nehogy lekéssem a gépet :) Catalinnal összefutottunk a reptéren, így -mivel a reptéren a buszban tartottak minket egy fél óráig, mert sorban álltak előttünk keresztbe a repülők felszállásra várva- együtt késtünk a 10 órás meetingről.

Hétfőn itt voltak a főnökeim, meg az egész menedzsment, és meghívtak magukkal a Neues Museumba megnézni a Nefertiti mellszobrot, meg utána vacsorázni. Két üzletágig.val beültem az étterembe, míg a többiek visszamentek a hotelbe lepakolni, az tök jó volt, meg utána a vacsi is. Végre megismertem a regionális HR menedzsert aki itt dolgozik a folyosón de még soha egy szót sem beszéltem vele. Most tök jól elvoltunk vele meg egy török csajjal.  
A hét többi része elég nyugis volt, mert szerencsére a főnököm egy meetingen ült 3 napig, így szerda-csüt.ön egy csomó német házit tudtam írni :)

Csüt. és pénteken európai termékmenedzseri meeting volt. Poén volt találkozni a "többiekkel", meg -annak ellenére, h Mo. nem lenne tagja ennek a fórumnak- én így hallok/tudok mindenről, kicsit részese lehetek Európának. Ugyan pénteken a főnököm a sírba tett az ugráltatásával, stresszel(tet)ésével, idióta kérdéseivel, de legalább péntek du. másik meetingre kellett mennie, így leléphettem a síelésre :)   
 

Péntek
Du. 4kor volt a tali az irodával szemközti Netto parkolójában, innen indultunk Oberwiesenthalba, ami a cseh-német határon lévő miniatür síterep, kb 400 km-re délre Berlintől. Elég szar volt sötétben és esőben vezetni, de a társaság jó volt: Jorge jött velem meg Parham, J. perzsa haverja, és annak a "csaja", Miki, aki aznap érkezett Amerikából (kemény). Sajnos a síterep csak 1000 méter körüli magasságon van, és péntek este szakadt az eső, úh meggyőződésem volt, h nem lesz itt síelés. Mikor mindenki elfoglalta a szobákat, meg összeszedte magát elmentünk az előzőleg lefoglalt Kiwi étterembe, ahol jó kis hambikat nyomtunk. Én már odafelé körbeadtam a jó kis magyar pálinkámat: mindenki fintorgott, meg rosszul volt, de úgy kellett visszaszereznem az üveget, ami folyamatosan körbejárt, ha inni akartam... Ez megadta az este alaphangulatát, mire a kaja kijött már be volt mindenki állva. Az étterem után megpróbáltuk felkeresni a kisváros egyetlen szórakozóhelyét, a Kastel diszkót, de csak a kocsma része üzemelt, tele érdekes helyi arcokkal... Legjobb volt az egyik asztalnál ülő társaság, akik valahonnan Mekis kaját szereztek és azt ették, meg a csávó, aki némi apróért "szögelős" játékot játszat az emberrel. Egy fatuskót körülálltunk, mindenkinek volt egy nagy szöge, amit a kalapács keskenyebbik felével kellett beverni, és 1 körben mindenki csak 1-et üthetett. Ez néhány sör után nem olyan egyszerű, ez a játék...
Szombat
Reggel elég tiszta idő volt, de meleg is volt, így a tegnap esti eső után már tuti biztos voltam benne, hogy szar lesz a pálya. Elég sokan síeltek viszont, ami meg biztató volt. Béreltünk cuccokat (persze abban a kölcsönzőben, ahol a csaj bérelte a cuccát nem volt rám jó sícipő, úh egy másik boltban boldogultam hatalmas nyelvtudásommal), aztán vettünk egy 1 napos bérletet. A kezdők elmentek Skischuléba, mi meg fel a hegyre. Nagyon happy voltam, h végül mégsem maradt ki teljesen a síszezon :) És még a nap is kisütött! Nyomtuk egész nap ezerrel, még enni is csak nagyon rövid időre álltunk meg, most először még mentem volna, mikor a pályák bezártak (igaz, h a végén 1-2 körből kimaradtam, mert annyira jó fej voltam, h Jorgénak odaadtam a bérletemet, h ki tudja próbálni magát a "nagy" hegyen is, miután végeztek a skischuléval.
Síelés után bevertünk egy sört a pálya széli bárban, aztán felmentünk a szobába egy órát aludni - alig bírtuk összeszedni magunkat a vacsorához...
A Brauerei étterembe mentünk, ahol mindenki schnitzeleket rendelt, meg pörkölteket, én meg kirendeltem egy hatalmas csülköt - mindenki az én kajámra csorgatta a nyálát :)
Utána visszamentünk a "törzshelyünkre", a Kiwi bárba meginni egy koktélt, de már nem volt nagy hangulat, mert mindenki halálán volt. Viszont eszméletlen finom koktélt ittam, Aperol Fresch volt a neve, és -az Aperolon kívül- maracujalé, citromlé meg ananászszirup volt benne. A többiek még továbbmentek a Kastelbe, de nekem egy nap elég volt, zúztam a szobába. Jorgito még erősködött, h nézzünk meg egy Lostot, amiből az lett, h én néztem, ő meg húzta a lóbőrt...
Vasárnap
Kicsit szétszakadt a társaság, mert volt, aki a pálya, volt, aki a fáradtság vagy a félelelm miatt már nem akart síelni. Én be voltam sózva (akkor is, ha a pálya abból állt, h vastag jégen némi műhó), már csak azért is, mert kibéreltem a szerkómat vasárnapra is, és szerencsére volt, aki még jönni akart, Jorgét meg én beszéltem rá. Bár az idő nem volt olyan klassz (befelhősödött, és elkezdett szakadni a hó), azért 2 óra erejéig móka volt. Mikor visszavittem a cuccot a kölcsönzőbe megállapították, h milyen jó, h mindig mosolygok, meg milyen jól beszélek, és ennek ők hogy örülnek, mert ők nem beszélnek más nyelven. Naná, h mosolygok, mit csinál az ember, ha nem tud kommunikálni?!
Mondjuk valamit elgagyogtam velük, de Szászoszágban szászul beszélnek, nem németül... Szombat este az étteremben német fordítás volt a kaják neve alatt!
Viszont szombaton a csákányos felvonón összekerültem egy német emberrel, aki azonnal elkezdett hozzám beszélni. Mondtam neki, h sajnos én nem nagyon beszélek, de ez őt nem zavarta. Aztán én megértettem őt, ő megértett engem, sőt mondta, h mit akarok, tök jól beszélek, szóval nagy sikerélmény volt :)
Hazafelé kiraktam Parhamékat a kocsiból, mert Görlitz felé kellett kanyarodnom, h felkapjam Öcsikét. Jorge velem jött, de így az út kb 1,5 órával hosszabb volt, szerintem megbánta... :)
Viszont az tökre meglepett, h Oberwiesenthalban úgy váltunk el, hogy akkor Berlinben találkozzunk, és vacsorázzunk együtt. Mi már csak a végére értünk oda, de azért poén volt. Viszont a libanoni kaja nem győzött meg... 
 

Képek: http://indafoto.hu/cpiros/oberwiesenthal

valentin-nap, ó de csodás...

http://www.videobash.com/video_show/could-have-been-love-story-11171

Hát nem ez lesz életem legjobb hétvégéje, de talán most, hogy megvolt a touchdown a gödör alján meg lehet próbálni elindulni felfelé.
Csütörtök éjjel nem sokat aludtam, a pénteki napot pedig kompletten végigbőgtem. Most jött jól igazán, h az 5.-en ülök, nem a többiek közt fönt, az üvegajtós irodában. Jorge bejött délelőtt, és meglátta, hogy nézek ki, de szegény hiába kérdezett nem bírtam a torkomban lévő gombóc miatt válaszolni. Délután kettőkor újra bejött, és közölte, hogy akkor most lelépünk. Még volt egy csomó dolgom, így aztán végül 5kor léptünk le, és elmentünk egy Vapianoba borozni. Itt én is megtudtam az ő élete nyomorát, és kicsit jó volt, hogy nem vagyok egyedül... Mivel nem aludtam, és alig ettem, ezért 2,5 pohár bortól teljesen berúgtam. Este 8 körül már otthon voltam és azon gondolkoztam, hogy mit csináljak, feküdjek le aludni?! 
Szombat reggel nem volt délig alvás, Jorge odaparancsolt magához f10re, krumplis tortillát sütött ugyanis reggelire. Dumáltunk, meg megtanított Guitar Heroes-ozni, elég vicces lehetett, ahogy ketten vagyunk egy zenekar és hol ő dobol és én gitározok, hol fordítva, mindenesetre jól elvoltunk. Aztán zenét hallgattunk, csak sajnos Phil Collinst, akinek azért elég sok olyan száma van, amit az én lelkiállapotomban átléptettem vele... Aztán feljött egy haverja, aztán meg egy csaj is, akkor már boroztunk, cigiztünk, ahhoz képest, hogy reggelizni mentem fél 6kor mentem haza átöltözni az esti buli előtt, kicsit becsiccsentve. Este a White Trash nevű jó kis hamburgeres "kalóztanya" helyre mentünk, aminek a pincéjében volt a buli. Sajnos ez nagyon nem az én zeném volt, úgyhogy ezt a részét már nem élveztem annyira. Ennek ellenére 3 körül értem haza.
Vasárnap egy kávézóban reggeliztem, aztán elmentem a természettudományi múzeumba. Nemtom Ivannak mi baja volt vele, szerintem marha érdekes volt.

- egy csomó helyen engednek fényképezni, ahol otthon (vagy más országban) már tuti kivették volna a kezemből a fényképezőt vagy legalábbis csak pénzért használhattam volna (pl. a Hamburger Bahnhofban, ami modern művészeti múzeum, és lefotóztam a Warhol képet, a Naturkunde Museumban, templomokban, stb.)

- furcsa, h milyen könnyű megszokni, h euroval fizetek, pár hónap után olyan természetes. Ráadásul az elején még mindent átszámoltam forintra, és mindenről megállapítottam, h milyen drága. Ma már mindent az euróban számolt napidíjamhoz mérek, és 1-2-3-5 eurót már aprópénznek látok. De ami a legdurvább: mikor legutóbb otthon voltam elkezdtem az étteremben euróra átszámítani az árakat, és megállapítottam, h minden milyen olcsó :)

Ma éjjel megkaptam a kegyelemdöfést. Innen -remélem- nincs lejjebb...

Mivel Ivan otthon volt hétvégén, Jorge barátom meg lebetegedett, ezért elég magányosan telt a hétvége. Szombat este hívtak ugyan egy szülinapi zsúrba, de egyrészt addigra már faáradt voltam, másrészt gyanítom megint jó kis spanyol nyelvlecke lett volna, harmadrészt megházibuli volt, amit én annyira nem komázok.
Szombat
Reggel Ivan üzenetére ébredtem, hogy olaszba' esik a hó, reméli Berlinben sincs jobb idő (mikor hazamegy akkor otthon neki mindig szar idő van, itt meg mindig tök jó, nem csodálom, h ez halálra idegesíti :). Felültem az ágyban, és küldtem neki egy képet a ragyogó napsütésről :)
Valamiért olyan fáradt voltam (meg vagyok azóta is), mint az őszi légy, úh hétvégén is alig bírtam kivakarni magam az ágyból. (Egész pontosan tudom, miért vagyok fáradt: az alvás mennyiséggel nincs gond, sajnos a minőséggel van. Elég szar gondolatokkal fekszem és kelek, és a kettő között rosszakat álmodok, úh nem csoda...)
Bár az is igaz, h előző este befejeztem a Lost 3. évadját. Annyira brilliáns, és én annyira függő lettem, hogy nincs olyan, h "na megnézek 1-2 részt", hanem az egység 1 DVD. Vagy -mint jelen esetben- ameddig van még következő rész :)
Na mindegy, szóval nagy nehezen összeszedtem magam, és megindultam az útikönyvem által annyira promotált Quedlinburg felé. Ez Berlintől nyugatra, Magdeburgon túl van, kb 270 km-re Berlintől. Ez elég sok, és sajna elég későn indultam el, ráadásul ez a Harz hegység lábánál fekszik, így a napsütésből bementem a ködbe. Leparkoltam a kocsit, és elindultam sétálni, és az első 150 méteren tudtam, h megérte ilyen messzire eljönni. Ez a városka az UNESCO világörökség része, több mint 1000, XV-XVI. századi favázas házból áll a történelmi belváros, és úgy érzi magát az ember, mintha időutazáson lenne. A város belsejében nem járnak autók, a külsőbb utcákon viszont igen. Ha ezek helyett ló meg szekér menne azt hittem volna, hogy a középkorban vagyok. A város közepén a városháza áll a "szokásos" Roland szoborral. A közeli nagyon hangulatos Roland kávézóban (hatalmas címer a sarkán) ittam egy kávét és megkóstoltam a Quedlinburgi tortát, ami csokis piskóta, jó sok rummal, az érdekes a teteje, ami vastag csokiréteg benne egy csomó tört mogyoróval :)
A kastély egy kis dombon áll, igazi középkori hangulatot árasztva. A vár egyik régi épületében van egy étterem, ott ebédeltem, és közben lenéztem a városka háztetőire, templomtornyaira. Van még egy dombocska a városban (Münzenberg), ezen állt régen a kolostor, ma viszont ugyanolyan kis házikók állnak a tetején, mint mindenhol, nagyon hangulatos ez is. Sajna ide már csak sötétben másztam fel, úh nem nagyon tudtam képeket csinálni.
Vasárnap
Eredetileg Lipcsébe akartam menni, de meg voltam fáradva. Helyette a közeli Hamburger Bahnhofba mentem, ami pályaudvar volt, ma mindenféle modern művészek kiállításait bemutató múzeum. Nem mondom, h nagy rajongója lettem a modern művészetnek, de azért néha ilyen is kell. Volt néhány Andy Warhol kép, meg 1-2 német művész képe/szobra/installációja érdekes volt, de főleg egy Carsten Höller nevű pasi Soma című "kiállítása" miatt mentem, ami abból áll, hogy rénszarvasok legelnek a múzeumban, akikkel valamilyen gombát etetnek, összegyűjtik a vizeletüket; ez lehet a titkos összetevője a soma nevű ősi "energiaitalnak", aminek elveszett a receptje... na mindegy.
   


 
 

Barátaim meghívására csatlakoztam egy Internations nevű társulathoz, akik világszerte minden városban összehozzák az ott élő külföldieket, kül. programokat, eseményeket szervezniek nekik, h ne érezzék magukat egyedül. Igaz, itt pl. rengeteg német is eljár ezekre az eseményekre, még nem jöttem rá, miért.
Havonta egyszer van egy nagyobb szabású buli, ez a januári a TV-toronyban volt az Alexanderplatzon. Sajna egyetlen kis barátom sem volt képes eljönni, de én azért odamentem egyedül, gondoltam, h nem én leszek az egyetlen, és még -szégyen-gyalázat- nem is voltam a Fernsehturmban. Kicsit borsos volt a 20 eurós belépő (bár amúgy is 15 körül van), de ezért adtak egy welcome koktélt, és nagyon fincsi kanapékat. A szutymadék idő egy kicsit pont elmúlt, úgyhogy őrült nagy mázlinkra tök tiszta időnk volt, nagyon jól lehetett látni.
Ugyan nem lehetett teljesen körbemenni, mert egy része a catering miatt le volt zárva, de azért így is klassz volt.
Nem ácsorogtam sokat egyedül, lecsapott rám egy amerikai óvóbácsi :) Aztán sokáig egy német faszival, Udoval beszélgettem, tök érdekes emberkék voltak. Majd jött egy seggfej (igazi kisebbségi komplexusos seggdugasz) olasz, aki állítása szerint milánói de meg mernék esküdni, hogy szicíliai, és akivel franciául beszélgettem arról, hogy Európa uncsi-e vagy nem, majd megint Udoval, mígnem a bárpultnál egy indiai küldött nekem egy italt... Nekem még soha nem küldtek italt :)
Igaz, ő úgy gondolta, hogy ezzel megvette az éjszaka velem való eltöltésének jogát is, de végülis nem nyomult annyira, csak egyszer célzott rá, h ha már nem jár a villamos akár reggel is hazamehetek.... Ezek mit képzelnek? Ez is törpe, ráadásul indiai, hol él ez?!?! Mondjuk legalább marha jól tudott, nem olyan indiai módra, mert sokáig élt az usa-ban, de hát akkor is.
Egyébkén ez az egyik legnagyobb tanulság itt tényleg az, hogy más országok polgárainak teljesen természetes, hogy utaznak, világot látnak, dolgoznak itt-ott pár évig, a világ különböző sarkaiban, csak mi vagyunk ilyen földhözragadtak, begyöpösödöttek.
:((((
 

Egyre nehezebb volt felkelni, és vas. az idő is ótvar szutyok volt, de azért megerőltettem magam, és elmentem Sachsenhausenbe megnézni minden koncentrációs táborok ősét. Elég lehozó program, de feldobott az audioguide-os ember aki tökéletes kiejtéssel mondta ki Kiskunfélegyháza nevét, mert gyerekkorában ott nyaralt (nagyon ossie lehet szegény).
Auschwitz-Birkenauban többet lehet látni, itt csak 2 barakkot építettek vissza (mert annyi sem marad épen), ami itt "extra" az az, hogy:
- ez volt az első ilyen tábor, amit mérnökök meg SS tisztek terveztek a célnak megfelelően
- itt találta ki az első táborparancsnok az "Arbeit macht frei" feliratot
- épen maradt a kórház
- épen maradt a konyha
- a nácik után közvetlenül a szovjetek használták a tábort, gyakorlatilag csak átvették a németek helyét (igaz, ők nem használták a gázkamrát meg a krematóriumot) - cseberből vederbe.
Ezután 5re elmentem hiphoppolni, majd beültem a szaunába, majd hazamentem Lostot nézni (teljesen rajta vagyok a 3. évadon, nemtok lejönni), csak hogy teljesen kerek legyen a hétvége :)

Péntek este
Miután kivittem Ivant a schönefeldi reptérre visszamentem az irodába felvenni Jorge-t. Hazavittem, hogy NE legyen nála a laptopja egész este, meg h át tudjon öltözni. Aztán nálam leraktuk a kocsimat, és elmetróztunk a Potsdamer Platzra, ahol a Tony Roma's étteremben volt a cimbikkel közös vacsi. Ez olyasmi amcsi hely, mint a TGI Friday's, jó kis baby pig ribset ettem káposztasalátával. Innen moziba mentünk, a Black Swant néztük meg. Én végig feszkóztam, szerintem jó volt, csak volt benne 1-2 klisé, amit szerintem már az Ördög ügyvédjében is elsütöttek, meg túl sok volt a közeli kép, amitől beszédül az ember, de Natalie marha jó benne. Na, ennek vége lett 1 körül, amikor is mi még beültünk egy bárba, szóval valamikor 3 után értem haza. 
Szombat
Reggel nem mondanám, h kidobott az ágy, de olyasmi történt, ami itt két hétben csak egyszer: kisütött a nap, úgyhogy kénytelen voltam 11 körül felkelni... Mivel itt nagyon meg kell becsülni az ilyet arra gondoltam, h outdoor program kell, de hát Berlinben nem volt ötletem, mit nézzek meg, ráadásul rájöttem, h ki kéne használni, míg itt a kocsim. Úgyhogy elkezdtem nézegetni, mi milyen messze van Berlintől, és mi az, aahová még délben is érdeme elindulni tekintettel arra, h f5-5kor azért még mindig sötétedik. Így esett a választásom Brandenburgra, gondoltam nem lehet ronda, ha ez adta a tartomány nevét. Kb 70 km-re van a várostól, úh f2-2 körül oda is értem. Nayon klassz kis hely, nagyon romantikus, kár, hogy egyedül voltam :(
Rengeteg középkori ház van, meg macskaköves utcák, de sajnos a szép házak közt sok lepusztult is, és mindemellé elég nagy kihaltság volt. Viszont ennek köszönhettem pl., hogy a Szent Gotthárd templomban teljesen egyedül voltam. Nagyon szép fa és kő díszítésű templom, semmi arany cikornya, nagyon megfogott a hangulata. Pedig nem is ez a nevezetesség, hanem a dóm, pedig az sehol nincs ehhez képest. A másik, ami tökre tetszett a régi városháza- templomnak néz ki, de nem az. Egy helyes kis téren áll, mellette egy Roland szobornál. Mellette meg egy helyes házikóval, ami étterem - otthon miért nincsenek ilyen helyek?!
A városon átfolyik a Havel folyó, ami egy helyen tóvá szélesedik, ennek a partján találtam egy halas éttermet, ahol pisztrángot ebédeltem.
Este siettem vissza, mert Jorge-val terveztünk sushit vacsorázni, és azt mondta time pressure van, mert utána jönnek hozzá valakik. Az éttermet, amit kinéztem nem találtuk meg, de a B terv is sushi volt :) Egész jó volt, és ahhoz képest, h az étterem árak itt mennyivel magasabbak, mint otthon a sushi épphogy nem drágább. Aztán valahogy Jorge mégiscsak ráért, úh elmentünk a Solar bárba, ami egy magas épület tetején van, körpanorámával. Ha nem tudja az ember, hol keresse sose találná meg az ember: egy autószerelő műhely mögött egy kis udvarban van egy szürke ajtó, amögött van egy nő, aki face-kontrollt gyakorol, és úgy lehet egy külső panorámalifttel felmenni. Szokás szerint Aperol Sprizzt ittam, ez nálam már itt "a szokásos" :) 1 körül indultunk haza, de azért még a Mekit útba ejtettük, szóval megint hajnal volt, mire ágyba kerültem...