berlin2

Mivel Ivan otthon volt hétvégén, Jorge barátom meg lebetegedett, ezért elég magányosan telt a hétvége. Szombat este hívtak ugyan egy szülinapi zsúrba, de egyrészt addigra már faáradt voltam, másrészt gyanítom megint jó kis spanyol nyelvlecke lett volna, harmadrészt megházibuli volt, amit én annyira nem komázok.
Szombat
Reggel Ivan üzenetére ébredtem, hogy olaszba' esik a hó, reméli Berlinben sincs jobb idő (mikor hazamegy akkor otthon neki mindig szar idő van, itt meg mindig tök jó, nem csodálom, h ez halálra idegesíti :). Felültem az ágyban, és küldtem neki egy képet a ragyogó napsütésről :)
Valamiért olyan fáradt voltam (meg vagyok azóta is), mint az őszi légy, úh hétvégén is alig bírtam kivakarni magam az ágyból. (Egész pontosan tudom, miért vagyok fáradt: az alvás mennyiséggel nincs gond, sajnos a minőséggel van. Elég szar gondolatokkal fekszem és kelek, és a kettő között rosszakat álmodok, úh nem csoda...)
Bár az is igaz, h előző este befejeztem a Lost 3. évadját. Annyira brilliáns, és én annyira függő lettem, hogy nincs olyan, h "na megnézek 1-2 részt", hanem az egység 1 DVD. Vagy -mint jelen esetben- ameddig van még következő rész :)
Na mindegy, szóval nagy nehezen összeszedtem magam, és megindultam az útikönyvem által annyira promotált Quedlinburg felé. Ez Berlintől nyugatra, Magdeburgon túl van, kb 270 km-re Berlintől. Ez elég sok, és sajna elég későn indultam el, ráadásul ez a Harz hegység lábánál fekszik, így a napsütésből bementem a ködbe. Leparkoltam a kocsit, és elindultam sétálni, és az első 150 méteren tudtam, h megérte ilyen messzire eljönni. Ez a városka az UNESCO világörökség része, több mint 1000, XV-XVI. századi favázas házból áll a történelmi belváros, és úgy érzi magát az ember, mintha időutazáson lenne. A város belsejében nem járnak autók, a külsőbb utcákon viszont igen. Ha ezek helyett ló meg szekér menne azt hittem volna, hogy a középkorban vagyok. A város közepén a városháza áll a "szokásos" Roland szoborral. A közeli nagyon hangulatos Roland kávézóban (hatalmas címer a sarkán) ittam egy kávét és megkóstoltam a Quedlinburgi tortát, ami csokis piskóta, jó sok rummal, az érdekes a teteje, ami vastag csokiréteg benne egy csomó tört mogyoróval :)
A kastély egy kis dombon áll, igazi középkori hangulatot árasztva. A vár egyik régi épületében van egy étterem, ott ebédeltem, és közben lenéztem a városka háztetőire, templomtornyaira. Van még egy dombocska a városban (Münzenberg), ezen állt régen a kolostor, ma viszont ugyanolyan kis házikók állnak a tetején, mint mindenhol, nagyon hangulatos ez is. Sajna ide már csak sötétben másztam fel, úh nem nagyon tudtam képeket csinálni.
Vasárnap
Eredetileg Lipcsébe akartam menni, de meg voltam fáradva. Helyette a közeli Hamburger Bahnhofba mentem, ami pályaudvar volt, ma mindenféle modern művészek kiállításait bemutató múzeum. Nem mondom, h nagy rajongója lettem a modern művészetnek, de azért néha ilyen is kell. Volt néhány Andy Warhol kép, meg 1-2 német művész képe/szobra/installációja érdekes volt, de főleg egy Carsten Höller nevű pasi Soma című "kiállítása" miatt mentem, ami abból áll, hogy rénszarvasok legelnek a múzeumban, akikkel valamilyen gombát etetnek, összegyűjtik a vizeletüket; ez lehet a titkos összetevője a soma nevű ősi "energiaitalnak", aminek elveszett a receptje... na mindegy.