berlin2

Hát ez a hétvége rettenetesen vicces volt. Örültem, mint majom a farkának, h megyek haza, és megyek az erdőbe azokkal a cimbijeimmel, akikkel egy évben egyszer, Hosszúvölgyben találkozom. Továbbá örültem, mint majom a farkának, h nincs a főnököm du., mert a gépem 14.40-kor indult Schönefeldről, és hogy már du. 4-re otthon leszek! ehhez képest -életemben először- sikerült lekésnem a gépet... Eleve később indultam az irodából, mint kellett volna, mert az energiavámpír főnököm szóval tartott a telefonban, aztán rájöttem, h otthon hagytam az útlevelemet, ezért hazarohantam, majd -a két bőrönddel- rohantam a pályaudvarra, ahol az orrom előtt ment el a vonat, és 20 p múlva jött a következő, így összességében 20+20+20=60 percet csúsztam. A vonattól rohantam a -3 fokban, leizzadva, levegő után kapkodva a check-inhez, és 14.10-kor, fél órával az indulás előtt már nem engedtek fel...
Felhívtam Moncsit, a problémamegoldó embert, aki foglalt nekem az esti malévra jegyet,így legalább együtt utaztam Catalinnal, aki a román kollégám és férfi, ráadásul Fazék haverom meg annyira jó fej volt, h megvárt Pesten, és kijött értem Ferihegyre 10-re. Így 00.20-ra értünk le Hosszúvölgybe a házhoz, akkor kezdtünk partizni, ami azt jelenti, h kétszer partiztunk szombaton: egyszer hajnali egytől ötig, egyszer meg este tíztől vasárnap reggelig :)
Szombat este sokáig csak álltunk a konyhában egy körben, és pingpongoztunk a poénokkal. Miért van az, h ezekkel az emberekkel én mindig annyira jókat tudok röhögni? Utoljára ált. iskolában volt olyan a társaságom, h fájt a hasam a nevetéstől.
Az idei poénkodás tárgya az indiai munkaválallók voltak, meg hogy Sásék mentek undorodni a kocsonyafesztiválra. Plusz feature volt idén, hogy már víz sem volt a házban, így (szorongatott helyzetem- feltaláltam, amit már évekkel ezelőtt kellett volna: h vegyünk műanyag tányérokat meg evőeszközöket, h ne kelljen mosogatni. Így azért jelentős erőfeszítéstől kíméltem meg magam. Az idei poénkodás tárgya volt az is, hogy (mivel minden évben én voltam az egyetlen, aki lefürdött) most mi lesz velem, hogy fogok fürdeni, és h majd biztos viszek 60 l vizet magammal. Természetesen sehogy nem fürödtem, ami egy 3 hetes mongóliai lovastúra után igazán nem volt megerőltető, ellenben nagyon élveztem, hogy a kerti kerekeskútból húztuk fel a vizet. Ezen kívül lelkesen hordtam be a tűzifát a házba, és mivel tök havas volt kidolgoztam a kiszárításának módszerét :) Új feature volt az is, hogy a kis szobában lévő kályhába nem lehetett befűteni, így éjjel rettenetes hidegben aludtunk, még szerencse, h -idén először- elvittem a hálózsákomat is.
Vasárnap délre visszatértünk Pestre, de nem volt sok időm, h a bűzből meg mocsokból kivakarjam magam, mert mentünk a wasabiba apu szülinapját ünnepelni. Aztán este Zuzu, tökéletes 2 nap volt! :))))
Hétfőn reggel nagyon rajta voltam, nehogy lekéssem a gépet :) Catalinnal összefutottunk a reptéren, így -mivel a reptéren a buszban tartottak minket egy fél óráig, mert sorban álltak előttünk keresztbe a repülők felszállásra várva- együtt késtünk a 10 órás meetingről.